Tegnap elkirándultunk egy hegytetőre. Én cipeltem a termetes hátsómat és egy kb. 5 kg-s hátizsákot. Ne kérdezzétek mitől volt olyan nehéz, magam sem tudom. Többször felajánlották a fiúk, hogy viszik a hátizsákom. Én nem adtam. Nem, nem azért, mert túl gőgös lettem volna, vagy
Juhhú! Feldobottság, öröm, izgatottság, lendület…
Több angolnyelvű csoportban is beszélgetek a spiritualitásról, önismeretről és nemrég felkértek Amerikából, hogy vegyek részt egy rádióinterjúban
Mit hoz nekünk az augusztus?
Már júliusban is ezt élhettük és augusztusban is folytatódik az, hogy minden a felszínre tör. Minden, amit a szőnyeg alá söpörtél, most láthatóvá válik. Nincs több titok! Nem feltétlenül hazugságokra vonatkoztatva működik ez (bár arra is), legfőképpen önmagad előtt nincs több titok – itt az ideje, hogy szembenézz a szőnyeg alatti helyzettel, akkor is, ha ez kellemetlen érzéssel jár.
Ebben a szeptemberbe vezető átmenetben (hónap első hete) főleg gyógyulunk, nyalogatjuk a sebeinket. A július, augusztus hónapok keményen megdolgoztattak minket érzelmileg, energetikailag. Augusztus utolsó hete különösen intenzív volt, ahogy az utolsó felzárkóztató energialöketeket kaptuk.
Hason fekszem a napozóágyon, a még vizes hajam a szemembe lóg, a nap forrón szárítja a bőröm.
Felnézek és érzem, ez a pillanat tökéletes. Lehulló tincseim mögül színeket látok. Az élénk narancsárga nyugágy, a vidám lila törölköző, a környező bokrok élettel teli zöldje – és mindez keveredik a csenddel, a madárcsicsergéssel, a pihenés örömével, ellazultsággal, békével. Ez a pillanat tökéletes. Hálát érzek.
Ahogy ez átfutott a fejemben, már elmúlt a pillanat. A színek, a napfény, a csend továbbra is itt vannak, de ez már egy másik pillanat. Szép, de az előző tökéletes volt.
Magában hordozott valami többletet, talán pont engem, aki átéltem azt.
