Jozefina az űrhajó vezetőülésében ült, kilövés előtt a startra várva. Hosszú, szőkésbarna haját most egy egyszerű hajgumival fogta össze a sisak alatt – pedig kibontva szerette hordani, mert akkor bele tudott kapni a szél. Szerette a szelet. Az összefogott haj azt jelentette most, hogy a figyelmét a küldetésre kell irányítania. Egy egész bolygónyi szem szegeződött rá.
Az év eleji előrejelzésben már írtam, hogy ebben az évben a kulcsszavunk az ÚJ. Nagybetűkkel. Mert idén mindenhol találkozunk a változással az életünkben, olyan területeken is, ahol esetleg nem vártuk volna. Ez azoknak jó hír, akik egyébként is érezték, hogy bizonyos területeken megújulásra lenne szükségük. Most az élet elhozza nekünk ezt a vérfrissítést. Ez csak akkor nem fog fájni, ha nem állunk neki ellen. Ha hagyjuk, hogy ami most menni akar tőlünk, azt engedjük.
2018-ban a kulcsszavunk az ÚJ. Minden téren megújulunk.
Új kezdetek jönnek, új élmények, új szempontok, új nézőpontok, új tapasztalatok. Frissnek érződik minden.
Március elején hoztam egy döntést, miszerint “szolgálójává válok magamnak”. Ennek részleteit most nem írom le, de nagyjából annyit jelent, hogy magamért több mindent megteszek, mint eddig.
Másokért mindig könnyebben megy – de ezzel majdnem mindannyian így vagyunk, főleg a segítő szakmákban. Én eddig is mindig odafigyeltem rá, hogy magamat ne hagyjam ki a számításból, hiszen önmagammal kell először kapcsolódjak, hogy másokhoz is tudjak. Ám rájöttem, hogy akad még olyan terület, ahol ezt a plusz figyelmet tudnám hasznosítani a saját életemben, önmagamtól.
Azért szeretnék egy pár szót szólni a terápiáról, az önmagunkon való munkáról, mert bár feltételezzük, hogy minden terápiás környezet támogató, mégis belefuthatunk rossz tapasztalatokba. Ezért fontosnak érzem szavakba is foglalni, hogy számomra mit jelent a terápia, az önmunka.
