Hason fekszem a napozóágyon, a még vizes hajam a szemembe lóg, a nap forrón szárítja a bőröm.
Felnézek és érzem, ez a pillanat tökéletes. Lehulló tincseim mögül színeket látok. Az élénk narancsárga nyugágy, a vidám lila törölköző, a környező bokrok élettel teli zöldje – és mindez keveredik a csenddel, a madárcsicsergéssel, a pihenés örömével, ellazultsággal, békével. Ez a pillanat tökéletes. Hálát érzek.
Ahogy ez átfutott a fejemben, már elmúlt a pillanat. A színek, a napfény, a csend továbbra is itt vannak, de ez már egy másik pillanat. Szép, de az előző tökéletes volt.
Magában hordozott valami többletet, talán pont engem, aki átéltem azt.
A pillanat tökéletességének felismerése egy tizedmásodpercnyi késésben volt a pillanat átéléséhez képest. Az elme tudatosítása kivitt a teljes megélésből. Így van ez, jól van ez. Igyekeztem újra belehelyezkedni magába az érzésbe, a hála állapotába. És ezt hallottam:
A hála az, amit ha csak gondolsz, a felszínen marad.
Ha csak beszélsz róla, még nincs ereje.
Akkor válik élővé és tesz téged is azzá, ha ÉRZED.
Amikor épp átélsz egy gyönyörű pillanatot és észreveszed, szeretnéd megőrizni, máris belépett az elme ragaszkodása. A pillanatnak vége szakadt, mert kizuhantál belőle azzal, hogy meg akartad tartani. Amikor átélsz egy gyönyörű pillanatot, a szívben érzett hála az, ami folytonossá teszi azt benned és így válik részeddé. Ezt akarni nem lehet. Ezt csak engedni tudod. Amikor átéled a gyönyörű pillanatot és eszedbe jut, hogy hálát érezhetnél, már elillant. Nem baj. Az emberek hozzá vannak szokva, hogy az elmével érzékeljenek, raktározzanak, elemzzenek, emlékezzenek.
A szív egy másik dimenzió. A hála pedig a szív dimenziójában létezik. Ez a dimenzióváltás pedig időbe telik – az elme működéséből kifolyólag. Túlságosan rutinná vált az, hogy az elme minden megértés és megélés eszköze. Pedig a szív sokkal tágasabb, élőbb tér. Az elme segítségével, vagyis a tudatosítással, gyakorlással eljuthatunk a szívig, ám ez csak a kapuig tud elvinni, belépni csak megengedéssel lehetséges. A szív dimenziójába csak békével és teljes nyitottsággal, elvárások nélkül lehet belépni.
Az elmére szükség van, használjátok rendeltetése szerint – de ne álljatok meg a kapuban.
Tara
2018.06.11.
