Most a bőségről mesélek és a megerősítések erejéről...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, aki imádott jól élni.
Nem voltak extrém igényei, de mindig szerette, ha apró csecsebecséket meg tudott venni magának, amikor csak úgy hozta kedve.
Időnként emlékeztette magát arra, hogy a dolgok jól alakulnak a számára, hiszen az a természetes, hogy a dolgok jól alakulnak a számára. Ettől mindig jó kedve lett és szórta nyúlvigyorát rá a világra. A dolgok alakultak így is, úgy is, néha összezavaróan, néha fájdalmasan, de a végeredmény mindig az volt, hogy a nyúl újabb bizalmat adott az univerzumnak és önmagának, mert hát összességében a dolgok jól alakultak a számára.
Egy nap problémája akadt a mobilszolgáltatójával és úgy döntött reklamál, hiszen héhahó, nem úgy van az kérem, hogy nem az ígértek szerint működik az a telefon. Hosszas és kissé reménytelennek tűnő egyeztetés után mégis sikerült dűlőre jutni és ígéretet kapott, hogy helyrehozzák a hibát. Ez meg is történt, majd főhős nyulunk kapott egy levelet, amiben közölték, hogy úgy sajnálják, hogy rossz kedvet okoztak neki, így hadd adjanak ajándékba egy havi előfizetést. És lőn, adtak. A nyúl pedig megköszönte szépen és elfogadta. Hiszen a bőség természetes állapot - mondta és örömmel fürdőzött ennek átélésében.
Kedvenc nyulunk kalandvágytól fűtötten befizette magát egy közösségi térbe, egy hónapra. Mivel tetszett ott neki a többi élőlény, úgy döntött egyekutya, egyszer élünk (legalábbis most nyúlbőrben), legyen az egy hónapból egy éves tagság. Megkérdezte a főmuftikat, hogy ezt hogy tudja elintézni. Mondták, hogy egyszerűen. Visszakapja az egyhavi pénzét és befizetheti az éves díjat. Na de az élet ritkán intézi simán az ügyeket, a közösség számítógépe úgy gondolta neki más véleménye van erről az egyszerűségről. Több napos levelezés, próbálkozások és nehézségek után még a kommunikáció is leállt. De nyulunk nem aggódott. Tudta, hogy valahogy meg fog oldódni a dolog. Előbb vagy utóbb. Láthatóan utóbb.
Majd derült égből jött az újabb levél, amiben értesítették, hogy a közösség számítógépe öngyilkosságot követett el abbéli fájdalmában, hogy változtatásra akarták kényszeríteni. Ám sikerült visszahozni az élők közé és meggyőzni, hogy létének van értelme és bizony a változásokra szükség van.
A közösség főmuftija pedig úgy döntött, hogy nyulunk olyan szeretetteljes türelmet és együttműködést mutatott egész idő alatt, hogy mindenképpen szeretnék érte megjutalmazni. Mit szólna például ahhoz, ha egy egész éves díjat ajándékba adnának neki, sőt a rákövetkező éves díját is megfelezik majd. A nyúl pedig megköszönte szépen és elfogadta. Hiszen a bőség természetes állapot - mondta és örömmel fürdőzött ennek átélésében.
Minél többet fürdőzünk a kívánt érzésben (akár van róla kézzelfogható bizonyítékunk, akár nincs), annál inkább a jelen pillanatunk részéve tesszük. Az univerzum (te magad) pedig igazán boldog, ha az ezzel ellenkező, ezt távol tartó gondolatok kisöprődnek és beáramolhat mindaz, ami ott várakozik nem csak a nyulak, de minden élőlény számára.
Tara
2018.12.10.
--
Gyakorolhatod velünk a megerősítéseket is...
Facebook csoportunk: Gyakorlat teszi a Mestert - önismeret és spiritualitás a mindennapokban
