Blog

Amikor jó érzések járnak át, amikor örömöt élünk meg, akkor vagyunk leginkább harmóniában önmagunkkal, a valódi lényünkkel. A minap találtam egy tökéletes példát, amivel remekül tudom illusztrálni ezt a kifejezést, ám előbb tisztázni szeretnék pár dolgot a megalapozásához.

A Kövesd az örömöd kifejezést sokan nem értik, illetve félreértik. Ezért szeretném egy kicsit kifejteni, hogy valójában mit is takar. Azzal kezdem, hogy mit NEM jelent. Nem jelent nemtörődömséget vagy mások felé tiszteletlenséget, illetve az önzőség negatív formáját, amikor valaki másokon átgázolva akarja megvalósítani a céljait. Mondjuk szerintem az ilyen módon végrehajtott célok valójában nem is valódi örömök, csak egy hiányérzet betöltésére irányuló hajsza. De ne kanyarodjak túl messzire, ez egy másik téma. Az örömkövetés itt nem trehány lustaságra felbujtást takar vagy annak elvárását, hogy majd mások megteszik, amit nekem kéne tennem, mert hát én örömködöm itt a fotelben és tojok a világra. Nagyon nem erről van szó!

Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy neked mit jelent az öröm kifejezés?

Milyen testi érzetekhez kapcsolod? Milyen emlékek idéződnek fel benned? Milyen jövőbeni vágyakhoz kapcsolod? Itt és most olyat csinálsz-e, amiben örömödet leled? Mi az, ami valójában dalra fakasztaná a szíved? Mi lenne az, ami olyan könnyedséget és izgatottságot tudna benned létrehozni, amitől ugrándozni lenne kedved és úgy éreznéd, hogy alig várod, hogy felpattanhass a székből és nekiláss? Amiért nem csak hajlandó vagy cselekedni, de még csak fel sem merül, hogy ne csinálnád, ne arra mennél, hiszen olyan természetes érzés.

Ez a belső izgatottság, ez a belső csiklandozás, ami cselekvésre késztet,
ez az az örömérzet, amiről szó van.

Ebben az örömben minden porcikád részt vesz és ebben az izgatottságban eszedbe sem jutna másokon átgázolni, mert túlságosan a szeretet rezgésében vagy, ami eleve befogadó, támogató van benne lágyság és ugyanakkor lendületes, tele van életerővel.

Amikor olyasmit csinálsz, ami ilyen belső csiklandozást hoz létre benned,
akkor vagy igazán az utadon,
akkor vagy egybevágó leginkább a saját sorsoddal.
Ez az érzet, amit mindig érdemes követni,
amikor az érzelmi vezérlőrendszerünk iránytűjével irányt keresünk magunknak.
Ez az érzet nem téved, mindig a megfelelő irányba mutat és visz.

 
Amikor épp nem vagyunk jó passzban és messze érezzük magunkat ettől az örömtől, mert fáradtak, szomorúak, feszültek, kétellyel teliek vagyunk, akkor érdemes leginkább észrevenni, hogy az érzelmi vezérlőrendszerünk most is működik. Éppen azt mutatja ezekkel az érzésekkel, hogy nem annak adunk fókuszt, ami a leginkább segítene minket. Ám ettől még nem tudunk pikk-pakk átugrani a stresszből az örömbe. Azonban a varázsmondatunk ebben az esetben is irányt mutat: Kövesd az örömöd!

Hogyan tudom itt ezt alkalmazni? 

Ha például félek, mert holnapra behívatott a főnököm egy feladat elrontásának kapcsán és emiatt stresszben vagyok, mert félek, hogy kirúg, akkor hogyan tudnám követni az örömömet ebben a szorongós helyzetben? (Valójában nem ez a félelem valódi gyökere ebben a helyzetben, de most ebbe a mélységbe nem megyünk bele.)

Az adott pillanatban mi az, ami egy pici megkönnyebbülést tudna adni? Az adott pillanatban az lesz az az örömérzet, amit követnem kell. Mi esne most jól? Ez lehet mindössze annyi is, hogy főzök magamnak egy teát, mert a forró folyadék ellazít egy kicsit és enyhíti a feszültséget. Nem szünteti meg, de máris egy picikét jobb érzésben vagyok. A fókuszom is elterelődött a szorongó gondolatoktól a teakészítés folyamatára és a finom ital elfogyasztására és arra az érzésre, hogy a kortyolása itt és most jólesik. Amíg a teát kortyolom és érzem, hogy most kicsit jobb, mi lehet vajon az, ami további örömöt tudna adni az adott pillanatban. Vegyük észre, hogy nem a végeredményhez, a főnökömmel való helyzet teljes megoldásához akarok ugrani, hanem mindig csak az adott pillanathoz kapcsolódóan megyek előre. Tehát épp kortyolgatom a teát, még mindig ott a feszültség, de ott egy kis jó érzés is. Ebben a helyzetben - mivel a stressz már nem a figyelmem 100%-át foglalja le - talán eszembe jut, hogy el van mentve a korábbi levelezésem a főnökömmel hónapokkal ezelőttről, amiben egyértelműen le van írva, hogy mi volt a feladat, az elvárás. Tehát tényekkel is alá tudom majd támasztani az érveimet a beszélgetésünkben. A következő dolog, ami reményt és izgatottságot jelent a számomra, hogy felállok a tea mellől és előkeresem a levelezést. Ekkor már jelentősen csökkent a stressz és növekedett a jobb érzések jelenléte. Megjelent a bizakodás. ... és így haladunk előre, amíg egyszercsak egy teljes nyugalomban találjuk magunkat, mindig csak egy-egy lépéssel haladva tovább.

Amire mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az örömkövetésünk nem mindig egy az egyben, egyenes úton visz a célunk felé. Van, amikor egy lépésben is megy. Máskor teszünk pár kört, mert a kanyargósabb út lesz a valójában könnyebb út. Nem szükséges vérverejtékkel végigküzdeni magunkat valami felé. Amikor küzdeni kell, akkor még valójában nem állunk készen, hogy teljes jelenlétünkkel birtokba vegyük azt, amit szeretnénk. Ám az örömöt követve olyan készségeket, információkat kaphatunk menet közben, olyan találkozások adhatnak ajándékokat, hogy mire a célhoz érünk sokkal teljesebben tudjuk azt magunkévá tenni. Miközben az oda vezető út végig örömökkel volt kikövezve. A oda vezető úton minden cselekvésünk jó érzésekre volt alapozva.

Megtaláltam a tökéletes illusztrációját ennek a kövesd az örömöd kifejezésnek,
amikor nemrég újranéztem az egész Harry Potter sorozatot. A Félvér Herceg részből van a videórészlet.

Itt Harry szeretne egy emlékképet megszerezni a tanárától, ám ő azt nem szeretné megosztani.
Harry megissza a folyékony szerencse varázsitalt, ami azonnal ebbe a belső öröm és izgatottság állapotába helyezi őt. Harry pedig hallgatva erre az izgatottságra, elindul és követi ezt az érzést, követi az ebből fakadó ötletét, inspirációját. Úgy tűnik már az első lépésénél, hogy teljesen más irányba kanyarodik, mint ami logikus lenne. De a megérzése másfelé viszi és ő ezt kétely nélkül képes követni. A varázslat maga segíti őt abban, hogy képes legyen fenntartani ezt az állapotot.
Varázslat nélkül is képesek vagyunk erre, ehhez edzeni kell a figyelmi képességünket és fókuszunkat.

Fontos pontok!

Harry nem akarja mindenáron használni a logikáját a megoldás irányába, hanem hagyja magát, hogy meglovagolja ezt a könnyed érzést és arra megy, amerre a jóleső érzése húzza.
Fontos még, hogy nem tesz elvárást a folyamatra! Az adott helyzetben fogalma sincs, hogyan fog a kívánt információ megérkezni hozzá, csak érdeklődve követi az események kibontakozását, ami végül elviszi őt arra a pontra, hogy a tanára feladja az ellenállását és megosztja vele a kívánt emlékképet.
Az indulástól a végcélig vezető úton Harry mindvégig jól érezte magát, nem akarta hamarabb kicsikarni a választ a tanárából, átengedte magát a folyamatnak.

Ebben a megengedésben őt a varázslat támogatta,
nekünk a tudatosságunk, önismeretünk tud segíteni.

És a videórészlet:

Ha szeretnél ebben rutint építeni és magadénak tudni ezt a varázslatot, gyere egyéni konzultációra és személyre szabottan főzzük ki számodra a te "folyékony szerencsédet".

Tara

2019.03.15.

Egyéni konzultációhoz itt tudsz időpontot egyeztetni: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. - Várlak szeretettel! 

Facebook csoportunk: Gyakorlat teszi a Mestert - önismeret és spiritualitás a mindennapokban